Géczi Erika egyike Magyarország legszebb hangjainak és azon tehetséges művészeknek, akik nem szerepelnek a bulvárlapok címlapján botrányaikkal vagy éppen aktuális szerelmi életükkel, mégis mindenki ismeri őt. Egy fiatal, kortalan szőke lány, aki annak idején ezüstérmet nyert az olimpián és világbajnok lett kajak négyes 500 méteres versenyszámban. Néhány év elteltével a lapátot gitárra és mikrofonra cserélte, hogy bebizonyítsa, másra is képes. Hallható több filmzenealbumon, felvett egy saját lemezt, és immáron lassan huszonöt éve varázsolja el hangjával és személyiségével a közönségét, függetlenül attól, hogy zenekarát Bojtorjánnak, Rockfortnak, Kormoránnak vagy Örökségnek hívják.

A beszélgetés helyszíne, Erika otthona, felé tartva azon gondolkodtam, hogy kedvessége és alázata vajon ugyanúgy sugárzik-e át a hétköznapokban, mint a színpadon a reflektorok fényében. Nem kellett csalódnom, mert ahogy nyílt a kapu, Erika mosolya választ adott a kérdésemre. A lakásba belépve a falakról sok kép nézett rám; koncertpillanatok, életemlékek, delfinek és egy csodálatosan szép Jézus- arc. A könyvespolc roskadozott a lélekemelőbbnél lélekemelőbb könyvektől, a televízió alatti polcon pedig az énekesnő zenegyűjteményének értékes darabjai sorakoztak.
　　　　Ahogy a napfényes, már-már tavasziasan enyhe februári délelőttön teáztunk és beszélgettünk zenéről, a lélek rezdüléseiről és az élet nagy kérdéseiről, egyre jobban úgy éreztem, rokonlélekre leltem. Egy olyan életutat és világképet ismertem meg, amelynek jelszavai az alázat és a szeretet minden iránt, ami körülvesz bennünket. Erika olyan dolgokra is figyel, melyeket a szemünkkel nem, de a szívünkkel és a lelkünkkel tisztán érzékelhetünk. Segítségükkel legyőzhetjük a sötétséget, átléphetjük a saját korlátainkat, szembeszegülhetünk az akadályokkal, amik életünk útját szegélyezik kiálló kövekhez hasonlóan.

A kezdetek

Azonban Erika életében volt néhány alkalom, amikor a fényből hirtelen az élet sötétebb oldalán találta magát. Profi kajakosként nem vehetett részt az Olimpián felsőbb utasításra, vagy mikor Koltay Gergő úgy döntött, hogy önkényesen lecseréli a zenészeket és az énekeseket a Kormoránban. Erika azonban megújult erővel lépett ki az árnyékból. Először aranyérmet szerzett a Világbajnokságon, majd ezüstérmet az Olimpián. A Kormorán után pedig zenésztársaival megalapította az Örökség zenekart, ami sikert sikerre halmoz és viszi az örömhírt, hogy érdemes élni és a falak mögé nézni, mert ott meglelhető az igazi boldogság.

-  Idén lett kétéves az Örökség zenekar megjelentetve saját lemezüket Ébredés címmel, egy koncertfilmet és készült egy különleges album is, melyen sportolók énekeltek a zenekar kíséretében. Hogyan látod ezt az időszakot?

- Nagyon bizakodóan látom. Éppen tegnap hallottam egy filmben, hogy ha az ember nem lépne időnként az ismeretlenbe, akkor nagyon unalmas lenne az élete. Ezzel egyetértek, mert ha mindig a megszokott dolgokat csináljuk, akkor előbb-utóbb belefásulunk. Én nagyon élveztem az elmúlt két évet, mert egy új dologba kezdtünk bele. A sok munka ellenére feltöltött energiával és sikerélménnyel. Voltak kudarcaink is, de a legtöbb dolgot sikerült megvalósítanunk, amit elterveztünk.

A Bojtorján tagjaként 1990 környékén

- Két évvel ezelőtt tavasszal egy koncertetek előtt mesélted, hogy szinte mindent a nulláról kell kezdenetek. Szerintem ez nem igaz, mert sokan már a kezdetektől veletek vannak a koncerteken.

-Ebben igazad van, mert nem teljesen a nulláról indultunk. Megmaradt egy mag, akik nagyon szeretnek minket és eljönnek sok koncertünkre. Azonban vannak, akik azóta nem követnek minket. Ennek oka az, hogy az emberek óhatatlanul hasonlítgatnak minket a Kormoránhoz, ahol tíz évet eltöltöttünk. Ezt nem lenne szabad. Az első koncertjeinken nagyon sokan voltak, amelyeken a régi Kormorán dalokat játszottuk. Az emberek jöttek, hozta őket a lelkesedés. Azonban az Örökség már nem az a Kormorán, annak ellenére, hogy még játsszuk azokat a régi dalokat. Hiszek abban, hogy egyre többen jönnek majd, akik az Örökség dalokat fogják szeretni. Ez most egy átmeneti állapot, melynek nem tudom, mi lesz a végkifejlete, de remélem azt, hogy egyre több emberhez eljut a zenénk, akik hallgatnak minket és eljönnek a koncertjeinkre.

- Lassú és nehéz folyamat váltani és hátrahagyni az ismert partokat, de, a lemezetek pedig felszabadultabb, vidámabb, spirituálisabb, mint amit korábban csináltatok.

- Ez valóban így van, szándékosan csempésztünk bele egy kis spiritualitást, erre utal az Ébredés cím is. Ezt akkor találtam ki, amikor a MOM koncertet rögzítettük két éve karácsonykor, már akkor eldöntöttük, hogy ez lesz majd az első megjelenő lemezünk címe, kicsit a saját életünk változására is utalva. Bár akkor még nem is tudtam a 2012. december 21.-ei maja jóslatról, amiről tudjuk, nem a világvégét jelentette, hanem egy spirituális átalakulásnak a kezdetét. Ez azért érdekes, mert tavaly pont ezen a napon adtunk koncertet a Millenáris Teátrumban, és ekkor jelent ez a lemezünk is.

Az Örökség zenekar tagjaként

-Mennyiben más egy Örökség zenekarban játszani frontemberként, mint csapattagként a Kormoránban?

- Teljesen más, mert a Kormorán hajó vezére Koltay Gergő volt, akinek a céljai megvalósításában, mi nagy szerepet játszottunk. Megkérdezett minket a zenekari megbeszélések alkalmával, de a dolgok végül mindig úgy történtek, ahogy ő megálmodta. Mi nagyon szerettük és tiszteltük őt, ezért sokáig működött az a felállás, hogy ő volt a kapitány és mi voltunk a matrózok, akik megvalósítottuk a feladatokat. Gergő egy nagy energiájú, domináns vezető személyiség volt; ez is lehet az oka, amely végül elvezetett a szakadásig. Kevés dologba volt igazán beleszólásunk, s talán tudat alatt, egy kicsit ebből lett elegünk. Az Örökség nem így működik. Mondhatjuk úgy, hogy demokrácia van. Közösen tűzzük ki a célokat és találjuk ki, hogy mi legyen. Persze, itt is vannak dominánsabb emberek egy-egy területen, megosztjuk a feladatokat. Kinek mihez van nagyobb adottsága és affinitása.

- Te milyen feladatkört tudhatsz magadénak?

- A dalszövegírásban és a zeneszerzésben talán én egy kicsit jobban benne vagyok, mivel nekem viszonylag szabadabb az életem. A zenekarban sokan vannak, akiket leköt a család, a gyerekek és az egyéb saját életükkel kapcsolatos feladatok. Szeretek alkotni; a legnagyobb öröm az, amikor egy gondolatból létrejön valami különleges. Szeretem a csendet „hallgatni”. Ilyenkor lehetőségem nyílik arra, hogy meghalljam azokat az üzeneteket és gondolatokat, amelyek valahonnan fentről érkeznek. Itt van egy közös munka, és ez azért is jó, mert az ember fontosnak érzi magát.

- Remélem, azért az elmúlt kormorános évekből maradtak szép emlékek is. Melyek azok a dalok, amelyeket ebből az időszakból kiemelnél?

- Először is a Kell még egy szó, melyet a Honfoglalás filmzene cd-jén Szállj, sólyomszárnyon címmel szerepelt. Nekem ez óriási élmény volt, hogy elénekelhettem és úgy érzem, nagyon sokat köszönhetek ennek a dalnak, elsősorban az ismertségemet. Mint énekesnő, ez indított el engem az úton, mert előtte leginkább csak az „éneklő kajakos csaj”-ként emlegettek pár évig. Ott van még a Ki szívét osztja szét, mely egy szép dal mély üzenettel, melyet első hallásra nem is mindenki ért meg, mert bizonyos kifejezések, szavak csak alaposabb hallgatásra jönnek át. Van benne egy sor, amely így szól: „Ki a múltat magában oldja fel”. Én ebből azt következtetem ki, hogy ha az embernek vannak fájó emlékei, akkor nem hibást keres, hanem magában keresi meg a probléma gyökerét. A Táltosok fiait is nagyon szeretem, érdekessége, hogy szkíta nyelven énekeltünk.

- Hogy él Géczi Erika a mindennapokban?

- Kicsit másként, mint az átlagemberek, úgy gondolom. Van egy cégem, ahol kajakosoknak kenusoknak gyártunk védőfelszereléseket, ezt igazgatom még az Örökség teendői mellett. Egyedül lakom jelenleg a két cicámmal, párom az év nagy részében Kanadában él. Minden évben kétszer itthon van, akkor sok időt töltünk együtt, ma már a kapcsolattartás is könnyebb az interneten keresztül.. Azt gondolom, sokféleképpen lehet élni. Szeretek sportolni, lovagolni járok, futok, úszom, jógázom, ez fontos része az életemnek, ez szükséges ahhoz, hogy jól érezzem magam. Emellett nagyon szeretek olvasni és alkotni, melyhez fontos a csend és nyugalom.

- Ahogy körülnézek a szobában, nem lehet elmenni a sok spirituális témájú könyv mellett. Ennyire érdekel az, hogy a világ rejtett aspektusát megismerd?

- Az egyik kedvenc érdeklődési köröm az, hogy megismerjem a világ dolgait. Ez lehet az, amit az emberek spiritualitásnak vagy ezotériának neveznek, de én tartózkodnék ezektől a fogalmaktól. Inkább azt mondanám, hogy minden, ami nem látható, viszont létezik, az engem érdekel. Így az emberi léleknek a mélységei, az, amiért itt vagyunk mi a földön, mi végből, mi célból, mi a dolgunk. Ez a sok-sok miért. Szerintem az életünk végéig tartó tanulás a legfontosabb. Ha az ember nyitott és érdeklődő, akkor vannak kérdései és azokra szeretne választ kapni. Boldognak érzem magam, hogy eljutottam arra a pontra, hogy nem a külsőségektől függ az, hogy jól érezzem magam, hanem magamban megtaláltam a harmóniát.

Miután búcsút intettem Erikának és hazafelé indultam a szokatlanul napfényes februári délelőttön, azon gondolkodtam, hogy mennyire különleges élményben lehetett részem. Bepillantást nyerhettem egy nagyszerű ember titkos világába. Erika nem csupán Magyarország egyik legszebb hangja, hanem egy művelt, okos nő, aki rendkívül nagy önfegyelemmel, kedvességgel és alázattal tekint a világra. Egyike azoknak a keveseknek, akik külsőségek helyett a Teremtő üzenetére és a lélek rejtett rezdüléseire hangolják magukat. A dalok, amelyek a tollából születnek és a hang, ahogy megszólaltatja őket, minden egyes alkalommal eszünkbe juttatja, hogy csodák még mindig vannak.
　　　　　　　　

A cikk eredetileg a www.magyarero.hu oldalon lett publikálva 2012-ben.