Azok a  hetvenes évek.... a magyar rockzene történetének egy nagyon fontos és izgalmas korszaka, amikor a nagy hármas (Illés, Omega, Metro) egyeduralkodása után nagyon sok új, igényes zenét játszó zenekar bukkant fel. Ezek a csapatok közül sokan olyan egyedi zenei világgal, hangszertudással és színpadi megjelenésükkel rendelkeztek, hogy a külföldi koncertpódiumokon is sikerrel bizonyítottak volna megfelelő menedzsment segítéségével. Talán kevesen tudják, de a csupa lányokból álló Vadmacskák együttes rövid, de annál intenzívebb fennállása alatt sikert sikerre halmozott, de sajnos, nagylemezük nem jelent meg. A zenekar szólógitárosa, Szigeti Edit megfordult a Generál együttes legendás női vokáljában, a Mikroliedben. A hetvenes évek második felében több másik formációban is hallható volt, nemcsak mint énekes- vokalista, hanem szólógitárosként is hamar nevet szerzett magának.

Edit lakásába belépve rögtön úgy érzem magam, mintha egy képgalériába lennék, ahol a festmények mellett gitárokat is kiállítottak. Csőri, az afrikai jákópapagáj vidáman cseverészve fogad, időnként bele-beleszól beszélgetésünkbe. Edit közvetlen, barátságos személyiség, tehetsége és számtalan fontos szakmai mérföldköve ellenére sikerült embernek maradnia. Kedvesen kávéval és süteménnyel kínál, és szabadkozik amiatt, hogy ő nagyon sok dologra nem emlékszik, ami vele valaha történt. Ennek ellenére több mint három órát beszélgetünk a zenéről, festészetről, a világ nagy dolgairól.
 
- Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?    

- Gyerekkoromban a Magyar Rádió gyerekkórusában énekeltem, akárcsak több, későbbi zenész kolléga is. Bódy Magdi, Selényi Hédiés Várszegi Éva is ide járt, akárcsak Pál Éva és Fábián Éva a Neotonból. Itt az éneklés mellett tanultunk zongorázni és furulyázni, ahogy a Kodály-módszer megkívánta. Lehetett harmadik hangszert is választani, ez nekem a klasszikus gitár lett. Akkoriban már hallgattam a korabeli slágereket, és a zenetanáromat rávettem arra, hogy a klasszikus darabok mellett tanulhassak popdalokat is.(Na persze az első dal a Felkelő nap háza volt. Azt játszotta akkor a fél ország) A hatvanas évek vége felé egyre jobban érdekelt a rockzene, így addig nyúztam a szüleim, amíg vettek nekem egy elektromos gitárt. Már nem emlékszem a márkájára. Ezt később valami pokoli szerencse folytán és némi ráfizetéssel egy használt Gibsonra cseréltem. Na ez pecsételte meg a sorsom !

Eda és az akusztikus gitár

- A képzőművészetekkel is ekkor kerültél kapcsolatba?

- Gyerekkoromban a másik nagy szerelem a zene mellett a rajzolás volt, csakhogy én Miki egér vagy napocska helyett már akkor is boszorkányokat és ördögöket firkálgattam. Ezt hívnám korai szürrealizmusnak.  Igyekeztem mindent megörökíteni, a maga kegyetlen valóságában. Így született meg a bajuszos szomszéd néni portréja is, aminek a szomszéd néni örült a legkevésbé. Talán hétéves lehettem, mikor már úgy rajzoltam, hogy használtam a perspektivikus ábrázolást. Emlékszem, egyszer egy "házi feladatként kiadott vizes kancsót  is árnyékkal és perspektivikus háttérrel rajzoltam le.  A pálcika emberhez szokott rajztanárnő egyszerűen nem hitte el, hogy én készítettem a képet. Már akkor is elég nagyszájú, igazságért kiálló személyiség voltam, így dühömben kipattantam a tábla elé és azonnal rajzoltam neki egy jó kis vázát perdöntő bizonyíték képen. Ezután a lejtőn már nem volt megállás. Anyukám beíratott egy rajztanfolyamra, majd nyolcadik után felvettek a képzőművészeti szakközépiskolába. Ezután kezdtem zenélni, csak hogy bonyolítsam az életem.

- Ekkor jött a Napraforgó zenekar?

- Szinte még gyerekek voltunk igazi célok és felkészültség nélkül. 1971-ben hoztuk össze a lányokkal a Napraforgót egy verseny kedvéért. Itt még akusztikus hangszereken játszottunk. Magyarországon ekkor volt közkedvelt a Bob Dylan és Leonard Cohen által képviselt rocktrubadúr stílus. Mi alapvetően ezt az egészet poénnak szántuk, de legnagyobb meglepetésünkre megnyertük a Salgótarjáni amatőrfesztivál aranyérmét folk-beat kategóriában. Mivel én akkor már beat zenét szerettem volna játszani, így a csapat feloszlott, de a gyerekkori barátság ma is megmaradt

Eda és Kolozska macska, hetvenes évek eleje

- Ekkor jött a Vadmacskák, ha jól tudom.

- Igen, még ugyanabban az évben, 1971-ben alapítottuk meg ezt a női bandát. Imádtam ezt az időszakot, a próbákat, a sok hülyülést, vidámságot. Tele volt a szívünk reménnyel.  Fantasztikusan jól szólt hármunk hangja .Szánti Jutka altja, Nagy Kati szopránja mellett az én mezzóm együttesen valami újat és érdekeset tudott nyújtani . Talán az akkor Supremes hangzáshoz hasonlított, ami már modernek számított, hiszen akkoriban a vokalisták fejhangon és operettesen énekeltek. Máté Péternek a legtöbb számára is mi énekeltük a vokált, és hirtelen tele lettünk stúdió munkával. Ha nem is voltunk hangszeres fenoménok, de azért szorgalmasan próbáltunk, és persze napról napra fejlődtünk egy kicsit. Csuka Mary dobolt. Nagy Kati volt a keyboardos. Fay Kriszta basszusgitározott, én szólóztam, és Szánti Jutka meg a kellemes mély hangjával az előkelő szólóénekesi posztot töltötte be. Mi varrtuk és flittereztük a fellépő ruháinkat, és különleges virágos hippi stílusú térdig érő csizmákat csináltattunk, amit én terveztem. Olyan rövid miniszoknyát hordtunk, hogy a pasiknak csak úgy jojózott a szeme, amikor a bandát hallgatták. Saját dalaink is voltak, melyek közül az egyiket, az Érezd magad jól, című dalt egy fesztiválon is előadtunk. Ebből készült egy kislemez, ami akkoriban már nagy dolognak számított…legalábbis mi úgy gondoltuk.

- Ha anyagilag nézzük, mennyire érte meg a folyamatos turnézás?

- Anyagilag egy tragédiának mondanám. 150 forint volt a kötelező ORI gázsink, még akkor is amikor 10.000 ember előtt zenéltünk. Egyébként ezekben az ősi időkben a leghíresebb sztárok is a cipőjük  mellett jártak, villamoson utaztak és csöpp egérlukakban laktak, vagy a szülőknél. Ennek ellenére ezek voltak a legklasszabb idők életemben. Az akkori legmenőbb zenekarok versengtek értünk. Mindenki minket akart előzenekarnak. 100 előadásos turnékon muzsikáltunk együtt az Omegával. Fonográffal, a Rózsis Bergendyvel, Zoránnal és Máté Péterrel. Ezeket a bulikat az ORI (Országos Rendező Iroda) szervezte. Mindenki együtt utazott egy óriási buszban, ahol igazi házibuli hangulat kerekedett cigi, pia és őrült sztorizások közepette.Nagyon sok fellépésünk volt, és ha a mai viszonylatok keretében működhettünk volna, mindannyian Corvette-tel száguldhattunk volna turnézni. A gázsi azonban extra karcsú volt, és gyakran előfordult az, hogy előadások után taxira sem volt pénzünk. Én egy kicsit jobb helyzetben voltam, mint a többi lány, mivel ekkoriban már írtam két musicalt és abból már jöttek a jogdíjak. A Liliomfi több mint 100 előadást ért meg a József Attila színházban, ami aztán másik 4 vidéki színház is átvett. (két magyar egy román és egy Jugoszláv magyar nyelvű színház) A József Attila színházban a Vadmacskákkal kísértük a musicalt, stílusosan biedermeier ruhákba öltözve.

A legendás Vadmacskák

- Mi volt az oka annak, hogy a Vadmacska zenekar feloszlott?

- A Vadmacskák 1975-ig működött, felbomlásának oka többek között az volt, hogy akármennyit is turnéztunk, güriztünk, nem sikerült anyagilag továbblépni. A profi zenéléshez menedzser, próbaterem, roadok és profi felszerelés kell. Amikor backing groupként zenéltünk, akkor a nagy bandák cuccát tudtuk használni, de önállósodni már más tészta. Talán nem is nyomultunk annyira amennyire kellett volna. Szép volt rég volt, talán igaz se volt. Akárhogy is történt, a Vadmacska időszak életem egyik legkedvesebb élménye marad.

- A neved leginkább a Generálból ismert, ahova 1975-be kerültél be. Mai szemmel hogy látod ezt az időszakot?

- A Generál volt az első zenekar, aki becsempészte a köztudatba az akkor divatos nyugat-európai hangzást. Nagy sikereink voltak, és a hazai színpadok mellett végigturnéztunk Európát. Ekkor jártam először Nyugat-Berlinben is. Hollandiában a toplista élére került az egyik angol nyelvű dalunk, az Everybody Join Us. Úgy gondolom, hogy egy kis országnak, a vasfüggöny mögül ezt elérni igazán nagy durranás volt. Lehetett volna jövője, ha megfelelő kezekbe kerül a menedzserelésünk. Soha nem felejtem el, mikor Lengyelországban jártunk, a Generált mint nyugati sztárokként ünnepelte a közönség. Nem csupán zeneileg voltunk színvonalasak, hanem a színpadi show-ra is adtunk. Tollas extrém ezüstruhában léptünk a színpadra. A fiúk is és nemcsak a lányok. A látvány olyan David Bowie-s volt. UV show-t is alkalmaztunk, valamint az akkoriban még újdonságnak számító kivetített színpadkép előtt táncoltunk., és kvadrofon sound-ot alkalmaztunk, amit ma sem tudok értelmezni, de jól hangzik.  Úgy gondolom, olyan zenekarnak számítottunk, amely évekkel megelőzte a korát. Németországba és Lengyelországban szinte naponta adtunk koncertet 20.000.es stadionokban, és tényleg őrült nagy sztárok voltunk. Zenéltünk együtt a Smokie-val és az akkori népszerű angliai Middle of the road-dal is.  A sors iróniája folytán azonban akkor még nem voltak VIP sátrak büfé asztallal és bőrfotellal és miután a koncert végén már minden bezárt, így mi az „őrült nagy sztárok” éhesen kóvályogtunk az utcákon a koncertek után. Kricsmik vagy szakadt közértek  után nyomoztunk, ahol talán le tudunk vadászni egy ócska szendvicset. Hát nem volt könnyű az őskorban a zenészek sorsa.

Generál és a legendás Mikrolied, 1975

- A zenekar mindig is nagyon erős volt vokálban és köztudott volt az a tény, hogy a lányok bizony cserélődnek. Te hogyan kerültél be a zenekarba?

-Én már ismertem Novai Gabit és Várkonyi Matyit régebbről. Ők hoztak nekem két nótát, egy szál gitárral feljátszva valami nyekegő kazettán. Ezekre a dallamokra írtam A Kövér a nap és a Ha ismerném című Generál slágerek szövegét, még a képzőművészeti suliban rajzóráján. Emlékszem, hogy a Kövér a nap kislemezből már az első nap 80.000 példány fogyott el. Ekkor még a Vadmacskában zenéltem, de már nagyon figyeltem a bandát, és imádtam amit csinálnak. A Mikrolied valóban állandóan cserélődött, és amikor Várszegi Éva átment a Zalatnay féle Cini és a tinikbe és an ORI büféjében hallottam, hogy Ákos István a zenekar vezetője egy csajt keres Éva helyett. Miután éppen aznap ment szét a Vadmacska, szóltam Ákos Istvánnak (akit mi kis elefántnak hívtunk), hogy én lennék tag a bandában. Ő csak ennyit szólsz :- Ok fel vagy véve. Holnap indulunk Németországba - és elviharzott. Na ezt mondják jókor, jó helyen-nek. Végtelenül boldog voltam, hiszen végre egy igazi sztárzenekar tagjává válhattam. Az akkori felállás a következő volt. Novai Gábor-basszus gitár és ének , Póta András-dob,Ákos István-ritmusgitár, Várkonyi Matyi- keyboard és ének, Karácsony János James-szólógitár és ének. Révész Sándor volt a szólóénekes. Karizmatikus egyénisége, érdekes magas hangja és jó fazonja szinte letaglózta a közönséget. Karácsony Jánost később  Paczáry Károly váltotta fel. mert James átment a Lokomotív GT-be. A Mikrolied-nál egy kicsit bonyolultabb volt a helyzet. Az eredeti „ősfelállása” a vokálnak: Selényi Hédi, Herczku Mari és Várszegi Éva. Hédi után jött Bódy Magdi. Miután elment Várszegi Éva én ugrottam be. Közben Bódy Magdi hagyta ott a Mikrolied-et, és Várszegi Éva pedig visszajött. mert a Cini és Tinik is szétmentek. Eléggé követhetetlen a dolog. Mindenki össze vissza vándorolt, és ennyi év távlatából ez már úgyis tök mindegy.

A holland listavezető dal. az Everybody Join Us kislemeze

- Mi volt a Generál hihetetlen népszerűségének titka?

- A Generál megelőzte a korát, hiszen nagyon magas szinten és igényesen játszotta az angolszász popzenét. A hangszerelés és a zenészek is profik voltak. A dalokat imádta a közönség, sőt a mai napig is népszerűek ezek a slágerek. (ki ne emlékezne a Százéves kútra vagy a Csengess be hozzám jóbarát-ra ? ) Kidolgozott és látványos színpadi show-t sikerült összehoznunk, ami szintén ritkaság számba ment akkortájt. A banda fiatalos üde és nyerő volt. A probléma a vasfüggönyös útlevél-bürokráciával kezdődött. Amikor nyugaton is kezdtek felfigyelni ránk, és az egyik dalunk  Hollandiában a toplista élére került, egy promóciós turnéra indultunk. Tv műsorokban szerepeltünk és a holland rádió is nyomta orrán - száján az angol nyelvű slágereinket. Miután visszajöttünk „magyarszkiba” a turné után, a nyugati menedzsernek leesett a tantusz, hogy mi nem tudunk csak úgy egyik percről a másikra ide- oda utazgatni az útlevél mizéria miatt. Egy igazi sztárbandának mobilisnak és szabadnak kell lennie, ugrásra készen a lehetőségekre. Hát így fuccsolt be a nyugati karrierünk. A hazai karrierünknek pedig az egyeduralkodó hanglemezgyár tett be. Érthetetlen módon immel- ámmal adták ki a második nagylemezünket, pedig a banda a csúcson volt népszerűségben. A grafikus a lemez borítóra is valami rettenetes, a halotti ravatalozóra emlékeztető orgona csokrot rakott. Erdős Péter a lemezgyár igazgatója csak Neotonban tudott gondolkodni, pedig lett volna hely mindkét banda számára a lemezpiacon. Úgy éreztük, hogy a pasi ellehetetlenít minket. Szépen lassan minden lehetőségről lemaradtunk, és 1975-ben a zenekar szétment. Később a Generál 1977-ben Charlie-val, mint frontemberrel született újjá, női énekesek nélkül, de az már egy teljesen más történet.  

- A Generál után mi történt addig veled, amíg a Gemini zenekar tagja lettél?

Mikrolied és a diszkós Beatrice, 1977

- Habár a Generál szétesett, mi azért a csajokkal együtt maradtunk, és  vokáloztunk többek között az Omegának a Csillagok útján lemezen Várszegi Évával és Szánti Judittal. Aztán ott volt Zorán, aki akkoriban tért vissza az Apám hitte című dallal. Néhány közös fellépés is kerekedett a dologból. Koncz Zsuzsa Valahol című lemezén is közreműködtem, majd utána Lengyelországban is turnéztunk, tehát végül is a meló ment tovább. Érdemes még megemlíteni a Metronóm fesztivált is, ahol mi is énekeltünk egy dalt (Gyáva Ádám című saját szerzeményemet adtuk elő) de mi voltunk az állandó fesztivál vokál is. Dolgoztunk együtt a Juventus együttessel, és az akkor még  diszkós stílusban nyomuló Nagy Ferós Beatrice-vel is. A fesztivál sikerdala a „Gyere kislány gyere” volt, amit  a Mikrolied vokál hangja is színesített. (Csuka Monika és Feró nyomták az élen).

A legendás Volán Rt.

Ezután egy  Volán RT. nevű bandában gitároztam és énekeltem. Jó kis csapat volt az is. Igyekeztünk kicsit mást adni, mint az akkori diszkós zenekarok.  Talán rockosabban és progresszívebben szólaltunk meg. Mikor az Indulj hát megszületett, a Pink Floyd akkor jelentette meg a Fal című lemezét (The Wall,1979). Nagyon tetszett, így én is igyekeztem ezt a hangulatot megragadni a dalban. Most, hogy visszahallgatom, kicsit úgy érzem, hogy monoton, de annak idején ezt másképp gondoltam. Elég sok bulink volt, mert végre találtunk egy menedzsert aki szervezte a dolgokat. Emlékszem Zoránnal is turnéztunk. Vagy 50 koncertet lenyomtunk vele. Ahogy miért ment szét a Volán Rt, erre már tényleg nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy utána 3 hónapig Norvégiában játszottam a Bergendy-vel klubokban. Én voltam a női szólóénekes, aki gityózott is Nagyon élveztem ilyen tapasztalt, „zeneileg minden hájjal megkent” színvonalasan játszó csapattal együtt muzsikálni, csak ne lett volna olyan cefet hideg és térdig érő hó. A Bergendy-fiúk minden nap buli előtt kivették az akkumulátort az autóikból, hogy be ne fagyjon. Hát ennyi erővel az északi sarkon is haknizhattam volna.

- Szólólemezen nem gondolkodtál?

- Soha! Úgy gondoltam, hogy a kutya sem venné meg. Talán ezt nevezik önbizalom hiánynak. Én inkább alkotóművésznek tartom magam. Az a tény hogy ennek ellenére mindig a rivalda fényben ugráltam, gitárral a nyakamban, csupán  a sors fintora. Magammal szemben túl kritikus vagyok, talán ezért nem forszíroztam a szólókarrierem. Én igazából zenekari tagként érzem magam jól, mert ez ad nekem egy örökös „házibuli életérzést”. Amikor meg elegen van a nyüzsgésből akkor otthon szeretek dolgozni tök egyedül. Imádok festeni vagy zenét szerezni, dalszövegeket, könyvet vagy verseket írni, vagy a computer grafikai melókkal plakátokkal CD borítókkal molyolni.

Az új Dinamit CD borítóterve

- Milyen volt a Geminiben játszani?

- Hát igen ! A  Gemini volt a következő állomás. Hozzájuk is millió kedves emlék fűz. Több nyáron keresztül zenéltünk például Balatonon a Vitorlásban. Százezer haver lejött és minden nap fergeteges bulikat  játszottunk, napközben meg úszkáltunk és süttettük  a hasunkat, igazi woodstocki hangulatban. Ez már egy új Gemini volt, mivel az eredeti csapat ekkor már nem létezett és Markó Andris egy teljesen új bandát hozott létre. Velük a legnagyobb élményem az az Arab Emirátusokban eltöltött három hónap volt. Fantasztikus luxusban volt részünk, és mesés tengerparti szállodában laktunk Sharjah-ban. Mivel az Emirátusokban nem volt tiltott az alkohol, ezért nagyon sok arab átruccant ide a „tiltott zónából” egy kicsit mulatozni és magukba szívni a szabadság édes levegőjét, pénzzel teli zsebbel. A fiúknak (akik nem beszéltek egy mukkot sem angolul) csak annyit volt a tennivalójuk, hogy ránéztek egy helyi lakosra és azt mondták.: „varjú”. Erre az arab „versenyző” mindig így reagált hogy : How are you? what do you want to drink? (Hogy vagy ? Mit iszol?) Ezt hívták a fiúk „varjúzásnak” Soha egy petákunkba nem került ott semmi, mert mindenki a tenyerén hordott minket. Kirándulásokra és egzotikus helyeke cipeltek bennünket és sok fiatal arab még napközben is velünk lógott. Nagyon vendégszerető és barátságos volt ott mindenki. Sajnos a csodás 3 hónapnak is egyszer vége szakadt, bár az ottani menedzser meg akarta hosszabbítani a szerződésünk egy évvel, de a fiúknak már elegük lett az ezeregy éjszaka meséiből, és csajozni szerettek volna, így hát hazautaztunk.

Gemini

Bár az Emirátusi időket is egy érdekes kalandozásként éltem meg, de az igazi kaland számomra a Los Angelesbe történő dobbantásom volt. Az akkori időkben egy bezárt keleti ország és a nyugat között ég és föld különbség volt. Hirtelen elegem lett abból, hogy egy jancsiszöget sem lehetett itthon kapni és állandóan rettegtem attól, hogy mi lesz ha majd esetleg legközelebb nem adnak útlevelet. Így történt, hogy elindultam Amerikába szerencsét próbálni.

Los Angeles

- Milyen volt Los Angeles?

- Los Angeles egy izgalmas és csodálatos kaland volt. (na tessék..kaland. kaland után ) Álmaimban mindig is így elképzeltem el. Pálmafák, tengerpart, kertvárosi házak, és persze felhőkarcolók Downtown-ban.1981-ben disszidáltam egy úgynevezett nyugati világra kiéhezetten. Könnyen beilleszkedtem és 3 percen belül már haveri társaságom és munkám is volt, mert beszéltem angolul. Igaz, hogy először a kutya sem értett meg a magyar akcentus miatt, de aztán belejöttem. Minden nap köteleztem magam 20 új angol szó bemagolására., és pár hónap múlva már elég jól elgagyogtam az amerikai barátaimmal is. Emlékszem akkoriban a legtöbb ember ott nem nagyon tudott váltós kocsit vezetni, csak automatát, így rögtön kölcsönkaptam egy váltós teherautót, ami  addig egy fészerben porosodott. A platóján törött székek és fadarabok voltak. Mivel eleinte Orange County-ban laktam.(ez kb félóra Hollywoodtól) így amikor meghívtak az első úszómedencés kerti partira ezzel a kopott döggel vezettem Beverly Hillsbe, és beparkoltam pofátlanul a Ferrarik közé. Az autós kalandom ezután is folytatódott. Mindig is akartam egy piros sportkocsit, hát lizingeltem havi 150 dollcsiért egy Mazda RX 7-et, amit az első vasaló vásárlásakor rögtön el is loptak.Unokanővéremnek, Lydiának most is nagyon hálás vagyok, hogy segített a kezdeti időkben, tanácsokkal, szeretettel, szállással és persze a hitel kártyájával . Lydia így vigasztalt engem, „nem nagy ügy, majd az autó kereskedő ad neked egy másik járgányt” . Hát ez így is volt. Valóban Amerikában egy autó vásárlás nem volt nagy durranás, csak magyar fejjel tűnt annak, hiszen itthon volt aki 10 évet is várt egy kocsira..vagy egy telefonra. Na ez az amit nem tudtam ott megértetni az emberekkel. Nem tudták felfogni, hogyan lehetséges, hogyha valakinek van pénze és szándéka vásárolni, annak miért nem adják oda az árut. Hülyék ezek a magyarok..kérdezték. Házibulikon körbeültek engem, mint az öreg indiánt a tábortűznél, és hitetlenkedve vagy röhögve hallgatták a „magyar kalandokat”, mint például ha valaki szeretne venni egy zongorát, akkor egy bőrönd készpénzzel kell besétálnia a boltba. A 80-as években a magyarországi életforma szinte szürreálisnak tűnt az amerikaiak szemében.

Los Angeles

- A zenélést ott is folytattad?

- Huszonvalahány évesen, bemeséltem magamnak, hogy most már ideje normális munka után nézni, ezért voltak úgynevezett  „normális munkáim”, mint pld titkárnő vagy krupié. Az utolsó 6 évben 2 kaszinóban is krupiéskodtam (Bicycle clubban és  Commerce Casino-ban, Gardena-ban), de mellette  zenéltem is, sőt a festményeimmel részt vettem csoportkiállításokon Santa Monica és Beverly Hills galériáiban Néhány szép bútorboltban és kiállító teremben el is tudtam adni képeket. Na én soha nem hittem volna, hogy Amerikában én zenélni is fogok, mert úgy hallottam, hogy minden sarkon egy Stevie Wonder vagy egy Jimmy Hendrix kvalitású utcazenész nyomja és senkinek sincs esélye. Ez nagyjából igaz is volt az énekeseknél, hiszen egy fekete hangszínt és belső ritmust nehéz überelni egy „messziről jött” vándornak. Csaj szólógitárosokból azonban hiánycikk volt. Fekete Gábor barátom, aki régebben a Skorpió dobosa volt, ajánlotta, hogy nézzek bele a Recycle nevű újságba, mert ott hirdetnek a bandák. Bingó! Találtam egy női bandát aki gitárost keresett és a Golden Knight Inn-ben  a Valley-ben és Santa Monicán zenéltek rendszeresen. Elmentem a meghallgatásra és megkaptam a melót. Hihetetlen volt, de egy amerikai country kocsmában zenélhettem. Emlékszem, amikor bejött egy hangoskodó „már nem szomjas” magyar társaság, és gyanútlanul felszabadultan üvöltöztek, de aztán leesett az álluk, amikor én beszóltam nekik a mikrofonba valami „vicceset” magyarul. Ez volt a Cadillac nevű női banda. Ők pár hónappal később Japánba mentek zenélni, de oda már nem követtem őket. A másik csaj bandában fekete lányok zenéltek velem. Csodálatos tehetségek voltak, és egyikükkel, Wendy-vel most is tart a barátság. A legendás Watts-ban próbáltunk, ami egyik külső kerülete Los Angelesnek és a rossz nyelvek szerint, veszélyesebb mint Harlem, mert oda fehér ember be nem teheti a lábát. Na ez annyira volt igaz, mint az akkori „pletyka” hogy Amerika Coca Cola mámorban fetreng. Watts inkább egy barátságos kertvárosnak nézett ki, és én boldogan zenéltem ott ébenfekete színű újdonsült zenésztársaimmal együtt

- 1992-ben tértél vissza Magyarországra. Mennyire változott meg a zeneipar helyzete?

A Cats női zenekar

- Erre képtelen lennék neked kifinomult válasszal szolgálni. Én ma sem tudom mi az a zeneipar. Én csak hobbi zenésznek tartom magam. Mennél többet gyakorolok a gitáron, annál jobban érzem úgy, hogy semmit nem tudok.
A szüleim idősek és én egyetlen gyerek vagyok, így hát hazaköltöztem 1992-ben. Igazából senkit nem érdekeltek a kalandjaim itthon. Egy ismerősöm mondta is ironikusan, hogy „Kit érdekelnek, hogy Malibun hogy hajlonganak a pálmafák a tengerparton. Minket csak az érdekel, hogy a Klauzál téren hogyan tologatják a kukákat” Ezen persze jót röhögtem, de ma is ehhez tartom magam. El kell fogadnom, hogy sokan egy buborék világban érzik csak jól magukat. Mivel tudományosan is öregnek kiáltottam ki magam, így a zeneszerzésre és szövegírásra és a festészetre koncentráltam. Igaz, mint előadó is, nagy ámulatomra, kaptam egy csomó munkát. Gitároztam és énekeltem egy 4 tagú Cats nevű női zenekarban. (Bodza Andrea-zongora, Csuka Mary–dob ..régi kedves barátnőm…vele a Vadmacskában is zenéltem már.. és a csodálatos hangú basszusgitárossal Szabó Csillával nyüstöltük együtt a porondot) Utána zenéltem egy turné és egy nagykoncert erejéig Fenyő Mikivel és Delhusa Gjonnal is, de vokáloztam és részt vettem Zámbó Jimmy TV műsorában is. Gitároztam együtt a méltán gitár fenoménnek nevezhető Szűcs Antal Gáborral is. Később a Saxi Maxi Music band-ban játszottam., ahol Fekete Gyula volt a zenekar vezető, és Fekete Pisti trombitált, zongizott basszusozott vagy éppen énekelt. Pisti is egy extra szuper talentum. Őrületesen büszke vagyok, hogy ennyi tehetséges emberrel léphettem egy színpadra. Mint zeneszerző és szövegíró, már nehezebb volt beilleszkednem, mert igazi kenyérharc folyik a szakmában az olyan dalrendelésekért, amiben benne rejlik az eladhatóság esélye. Ennek ellenére 4 dalszövegem is megtalálható Gáspár Laci CD-jén (Őt bitang jó énekesnek tartom)  Írtam egy komplett meselemezt zenéstől szövegestől rajzostól Evelynnek .Ő az első megasztár egzotikus fekete szépsége volt. Írtam szövegeket Sugár Bercinek, Király Viktornak, a Dinamit együttesnek, a P.Box-nak és egy újabb gyerek CD-n Takáts Tamás is elénekelt egy bluesomat.

Edit és a Manhattan, kilencvenes évek

Mivel megint üldözni kezdett az az agyrém gondolat, hogy kell egy normális megélhetés és normális munka is, ezért egy ideig újságírással is foglalkoztam.( Képes Európa nevű újságban, és a 90-es évek ismert pletyka lapjaiban rontottam a levegőt. Interjúkat készítettem ismert zenészekkel, színészekkel. és a riport végén poénból vagy inkább őrült spirituális indíttatásból még jósoltam is nekik kártyából. Basszus…hát ez sem tartozik a „normális munka” kategóriájába.  Egyre jobban kezdett érdekelni a computer grafika, és miután kitanultam ezt a mesterséget is. így néhány CD borító és plakát és mesekönyv is készült általam. A Dinamit CD borítójára vagyok a legbüszkébb, amin egy repülő gitár-madár látható, természetesen a zenekari tagokkal övezve.

- Hol lehet téged manapság hallani?

- Van egy zenekarom, a Cats trió. (Sudár Péter - ritmusgitár, szájherfli és ének. Zsoldos Gábor 'Dedy' - dob, és szerény személyem- szólógitár és ének) Sudár Péter egyébként az élettársam is. A nyári állandó helyünk az Evezős sörkert, de számos rendezvényen vagy privát bulin, szülinapi partin vagy lagzin is zenélünk. Tulajdonképpen vendéglátózunk, de a repertoárunk nagyon színes. A külföldi dalok mellett sok ismert magyar slágert is nyomunk. Alapvetően retró rockot és a 70-es 80-es évek slágereit játsszuk. Igazi házibuli hangulatot teremtünk , és mivel a fellépéseinken mindig laza a hangulat sok ismert zenész-barát is beszáll és feljön velünk a színpadra zingelni egy két dal erejéig. mint pld Bódy Magdi, Marcellina. Karda Bea, Vincze Lilla. Gerendás Peti például a Just a gigolót énekelte velünk. Tavaly 10 napig Németországban és Svájcban zenéltünk Köllő Tamás dobos barátunkkal és Szabó Csilla barátnőmmel.Nemrégiben volt egy Generál akusztik nevű próbálkozásom is, ahol régi Generál slágereket adtunk elő akusztikus változatban Karácsony Jánossal (James a loksiból) Várkonyi Matyival, Bódy Magdival,, és az egyik bulin Charlie is énekelt velünk. Jó érzéssel töltött el, hogy a közönség még emlékezik ezekre a régi számokra. és velünk énekeltek. A fiatalok is ismerték a dalokat, bár ők az eredeti Generált élőben sosem hallhatták.

A Cats duó Sudár Péterrel valamint Csőrivel

- Kik azok, akiket a magyar zenészek közül sokra tartasz?

- Mint gitáros Szűcs Antal Gábor a zenei példaképem. Világszínvonalú gitárosnak tartom és imádom a dallamvilágát. Van egy közös dalunk az új Dinamit CD-n „Egy másik út” a címe. Leszakad az agyam, olyan jól gitározik benne. Őt személyesen is ismerem, és jó pár latin stílusú instrumentális számot tanított nekem, amit játszom is a bulikon (nagy sikerrel  )
Én rajongók az R & B zenéért ezért nagyon tetszik Király Viktor, Király Linda, Gáspár Laci, és Caramel énekstílusa. Múltkor az Orfeumban hallottam Schwartz Dávidot, és tőle is el vagyok ájulva. Krasznai Tünde hangja is lenyűgöz. Őt egy Karády-est keretében hallottam énekelni. Zongorista példaképem Éry Balázs. Ő egy igazi letisztult és kifinomult művész és egy csodálatos ember. Hangszerelésben is szuper otthon van. Country hegedűsnek meg Gál Petit említeném. Fantasztikus tehetség. Persze mondhatnék még jó pár nevet, hiszen sok fantasztikus művészt ismerek.

- Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

-Nagyjából mostanában is azt amit 30 vagy 40 éve.  Rod Steward, Beatles (és rajongók a Paul McCartney dalokért is),  Stevie Wonder, Tina Turner, Kool in the gang, Doobie Brothers, Frank Zappa, Gary Moore, Michael Jackson, Toto, Santana…meg ilyesmi. Szóval ezektől a zenéktől nem tudok elszakadni és nem tudok soha ráunni. Persze becsúszik néha egy egy új dal..mint az I swear ( All 4 one…ja az sem tegnap íródott) tetszett a Backstreet Boys is, de azok már szétmentek. A legújabb slágereknek (már amelyik tetszik) meg már nem tudom a címét és az előadójára sem emlékszem. Készítettem néhány MP3-as CD-t. Azt berakom az autóba és vezetés közben üvöltve éneklem az ezer éves dalokat..mint pld Gladys Knight & the Pips: Midnight train to Georgia, vagy Michael McDonald: What a fool believes. Egyszer az lesz a vége, hogy bezárnak egy elmegyógyintézetbe, mert annyira lelkesen ordibálok, eltorzult arccal  a kocsiban.

  Igaz azt nem kérdezted, hogy mi az amiért nem lelkesedem, de azért berakom a nyakam önkéntesen a guillotine-ba és elmondom. A rap alapvetően idegesít, mert újjal mutogatnak rám és megmondják, hogy mit csináljak. Ha viszont egy jó dallamba van beágyazva egy rap betét és azzal színesítenek egy nótát, az már lehet, hogy esetleg tetszene is. Na a másik. A gagyi esztámos mulatós zenét sem szeretem. Szerintem a zenészek 90 százaléka sem szereti, csak félnek bevallani, mert annyira népszerű. Ha egy lagziban zenélünk, mi is játszunk mulatós blokkot, hiszen a közönség ízlését is ki kell elégíteni, de utána rögtön játszom egy Gary Moore-t hogy helyre álljon a lelki egyensúlyom.

- Visszakanyarodva beszélgetésünk elejére, ahogy itt körülnézek nálad, a festményekkel teli lakásban, mennyire különül el benned a festőnő és a zenész szerepe?

Eda-art

- Úgy érzem, a kettő egymással szorosan összefonódik. Mindkét szerep én vagyok. Amikor kiállításom van, a megnyitón mindig zenélek is. A legsikeresebb kiállításom megnyitóján Révész Sanyi énekelt, Novai Gabi basszusozott és Várkonyi Matyi zongorázott. Egy csomó zenészt lefestettem szürrealista stílusban. Charlie-t például zenegépként ábrázoltam. Már az első nap eladtam a képek nagy részét és egyébként is fergeteges hangulat volt. Manapság nem kedvez a piac a képzőművészeknek, de ezzel a problémával én nem tudok mit kezdeni. Amikor festek, akkor egy másik dimenzióban létezem és nem érdekel a dolgok üzleti része.
Jelenleg Németországban van néhány szürrealista festményem kiállítva egy különleges tárlaton, ahol 70 női szürrealista festőnőt hívtak meg a világ minden tájáról. Bosch volt az első igazi festő kedvencem. Nagy hatással volt rám, akárcsak Dali. Az én igazi világom a szürrealizmus. Nem menekülök semmi elől, de a fantázia világában érzem magam otthonosan mégis. Mivel író is vagyok, a legújabb művem egy angol nyelven készült vicces, laza de kicsit félelmetes mesekönyv, tele talányokkal rejtvényekkel, versekkel és természetesen rajzokkal, amit computerrel készítettem A történet tulajdonképpen egy fanyar humorú mese krimi. A Harry Potter és Colombo ötvözetéhez vagy világához hasonlítanám egy kissé Monthy Pythonos – vagy inkább Szigeti Edit-es stílusban. . Kiadót még nem találtam a könyvemhez, de nem adom fel, hiszen az emberi élet lényege az, hogy merj nagyot álmodni, és csodát láthatsz. Na én most is keresem a csodát.

Benczúr-házban, 2015 január

A fényképek forrása a www.szigetiedit.hu weboldal
           



 

.






















.