“Mondd, merre visz ez az út?” - énekelte az Örökség zenekar 2012-es debütáló lemezén. A zenei formáció 2011-ben született, mikor Koltai Gergely, a Kormorán zenekar vezetője önkényesen lecserélte a teljes frontvonalat, és a mellőzött zenészekből létrejött az Örökség. Első albumuk 2012-ben jelent meg Ébredés címmel, amelyen már érezhető az, hogy a csapat szeretne elszakadni a kormorános zenei világtól. A lemez megjelenését követő három évben a sok sikeres koncert, televíziós felvétel és rádiómegjelenés mellett  tagcserék sora jellemezte a zenekart; Tóth Reni kiválása után a frontvonal egy rövid időre duóra zsugorodott, majd Jelinek Zsu, a Gloria Singers énekesnője csatlakozott a csapathoz érdekes színeket és hangulatokat hozva magával. A másik jelentős változást a basszusgitáros poszt betöltése hozta magával. Horváth Karcsi helyett Szilva János hallható a koncerteken, valamint a zenekar egy tehetséges billentyűssel is gazdagodott Kosz Szilveszter személyében.

A Szabadság és Szerelem már egy jóval kiforrottabb fázist mutat meg a zenei formáció eddigi történetében, sokkal kidolgozottabb és komplexebb dalokat hallhatunk a korongon. A zenei anyag levegősebb, ugyanakkor gazdagabb hangszereléssel rendelkezik túlmutatva a korábbi, Kormorános zenei megoldásokon. A nyitódal, az Első dal Petőfi Sándor versének megzenésítése, még az anyazenekart idézi meg, de azt ezt követő Táltos ének archaikus dorombos-sámándobos világa kortalanságot sugall. A Gulyás Ferenc által szerzett népies elemekben gazdag Jaj, Istenem a korábbi nagylemez világát követi, míg a Pogányos hitvallás, amely ismét egy versmegzenésítés - ezúttal József Attilától, erős billentyűszólamaival újdonságként hat. Az I.M. Kormorán pedig remek fúzió a magyar népzene és a country között. Érdemes megállni a következő ténynél: Géczi Erika már az előző lemezre is remek, spirituális témájú dalszövegeteket írt, és ehhez a lemezhez is nagyon szép gondolatokat hozott. Az I.M. Kormorán az anyazenekar legszebb és legismertebb sorait tömöríti koherens egésszé, majd a Kívánd azt című dalban megismerkedhetünk Erika világszemléletével. Ugyanez a gondolatkör köszön vissza a légies Vallomásban is, amely méltán a lemez legszebb dala. Tematikájában tovább viszi azt a lelki-világszemléleti vonalat, amelyet az előző lemezen hallható Kiálts velem a szélbe indított el.

A mély spirituális gondolatok mellett hallhatunk itt több populárisabb tematikájú szerzeményt, melyek közül a Szerelem a leginkább esélyes arra, hogy sláger legyen belőle, ha megfelelő médiamegjelenést kap. Az érzésvilágból táplálkozó dalok közül a népdalfeldolgozás-kesergő Csak azt mondd meg, rózsám lassú sodrása éles kontrasztot alkot a korábban már említett Szerelemmel. A Mr. Basary által szerzett rockballada, A Szerelem gyermekei ugyancsak nagy siker lehet köszönhetően hangulatváltásokban és vokális megoldásokban gazdag hangszerelésének.

Ugyanezt a vonalat viszi tovább a Vágyak a szélben, melynek ötletes, progresszív rockzenéhez közelítő hangszerelése ugyancsak figyelemfelkeltő. A Szemedben felragyogó fény viszont remek alkalom arra, hogy az új énekesnő, Jelinek Zsu megmutathassa, mire is képes a hangjával. Az orvosnő-énekesnő, aki a Gloria Singers trió egyik tagjaként vált ismertté, nagyon nehéz helyzetben van; pótolni kell és új tartalommal kell megtölteni egy olyan helyet, mely annak idején a zenekar egyik alappillére, Tóth Reni tudhatott magáénak. Összehasonlításra semmi szükség, mivel Zsu sikeresen és könnyedén üti meg a magas mércét. Képzett, teltebb regisztere érdekes kontrasztot képez Erika lágyabb, már- már népiesbe hajló árnyalataival. A Révészem, révészem tárogatós bevezetője után ismételten visszatérünk az archaikusabb korokhoz, amely a korongot záró Fújjon a szél, fújjonban teljesedik ki áldásként. A kiadványon bónuszként hallható a Lovagkirály új változata, amelynek himnikus hangvétele remekül zárja le a zenei anyagot.

Fotó: Next fotó

A két hölgyön kívül természetesen a zenekar többi tagja is remekül helyt áll a lemezen. Mr Basary nem csak a két lábon járó “RockTorok”, de emellett remek dalszerző is. Nagy László változatos dobtémáiban nem lehet csalódni, ugyanakkor Szabó Miki gitárjátéka is méltó az eddigi dalokhoz; elmondható, hogy talán most egy kicsit felszabadultabban játszik hangszerén. A junior Prima Primissima-díjas hegedűs Kovács ‘Kolbi’ Marci játékossággal, Szilva János basszustémái dinamizmussal töltik meg a zenei anyagot. Ez utóbbi fiatalember játékán érezhető, hogy remek közeget talált arra, hogy kibontakozhasson. Végül pedig érdemes megemlíteni Gulyás Ferencet, aki figyelemre méltó hangszergyűjteményével egy nagyon gazdag népzenei hangzással színesíti a lemezt.

Egy jól bejárt úttól ritkán érdemes eltérni; ha viszont új ösvények kitaposására kényszerül az ember, érdemes magunkkal hordozni a régi út lángját, hogy tudjuk, honnan indultunk el. Az Örökség esetében sincs ez másként: az előző lemeznél egy sokkal kiforrottabb, mozgalmasabb, - jó értelemben vett- rádióbarátabb anyaggal jelentkezett, amely ha teret kap a médiában, sok új rajongót szerezhet magának. Az új szövegvilágnak és hangvételnek köszönhetően a magyar folk-rock világa egy újabb gyöngyszemmel gazdagodott. Köszönjük, Örökség!

10/10