Lemezek, beszélgetések és gondolatok a zenéről

Szabadon szárnyalva, skatulyák nélkül

Beszélgetés Molnár Áronnal (Holdárnyéktánc)

2015. szeptember 22. - TTrisztan

Manapság, ha a magyar zeneipar állapotát kicsit jobban szemügyre vesszük, rájöhetünk arra, hogy az igényes zene egyre kisebb teret kap. Kérészéletű sztárocskák küzdenek a fennmaradásért, a lemezeladások visszaestek, a régi nagyok egyre kevesebb lehetőséget kapnak arra, hogy lemezeiket bemutassák a televízióban. A tehetségkutatók minden évben sok fiatal tehetséget találnak meg, akiket bevezetnek a piacra, majd új arcok után kutatva magukra hagyják őket.

12047660_1018283698203738_1639406779_n.jpg


A magyar zene masszája, ha alaposan megkapargatjuk a felszínét, igazi kincseket is rejthet. Az igényességre adó, saját arculattal rendelkező zenekarok nagy része nem bukkan fel sem a közmédiában, sem a kereskedelmi csatornák műsoraiban. Ennek oka az, hogy a látszólagos piaci trendektől eltérő zenét játszanak, amely Magyarországon még kevésbé ismert. Azonban néhányan közülük sikerrel játszanak külföldön, ahol ezekre a rétegzenékre nagy igény van. A Moon and The Nightspirit már bizonyított, akárcsak a multiinstrumentalista Arany Zoltán, de nagyon szépen jön fel a Bordó Sárkány Régizene Rend is. A neofolk, középkori ihletésű zenekarok otthona Németország, ahol már a kilencvenes évek óta egyre több zenekar viszi sikerre az elmúlt évszázadok zenei világát, vegyítve más stílusokkal.

A Holdárnyéktánc is egyike azoknak a zenei formációknak, akik mertek nagyot gondolni, annak ellenére, hogy már karrierjük elején tudták azt, hogy a hazai médiaállapotok között nehezen tudnak érvényesülni. A Molnár Áron-Laci István által alakított duó nevét azonban egyre többen ismerik, egyre több helyen láthatja-hallhatja őket a közönség. A manapság annyira divatos sörsátrak helyett könyvesboltokban, kávézókban, teaházakban lépnek fel minimális erősítés mellett. Igazi lélekzenét játszanak, amely a legjobban zárt terekben érvényesül. Dalaikat azonban nagyon nehéz konkrét stílusokhoz kötni, mivel merítenek a metálzene virtuozitásából, a filmzenék andalító világából, a középkori zenék hangulataiból, valamint a jazz imrpovizácóiból is. Talán úgy lehet a zenekar művészetét legjobban bemutatni, hogy egy elfelejtett, talán soha sem létezett csodaszép fantasy világ Dalnokai.
A zenekarból Molnár Áron vállalta azt, hogy beszélget velem és elmesél mindent a Holdárnyéktáncról.

- Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve?

- Szeretnénk már mielőbb elkészíteni első nagylemezünket. Több albumkoncepciónk van, melyből az első az, amely lényegében, legalábbis a dalokat tekintve készen áll. Ezen a lemezen 10-12 népi hangszeren is játszani fogunk, bár ez a következőkre is jellemző lesz. Két akusztikus gitárt használunk koncerteken, de a lemezeken igyekszünk minél több hangszert megszólaltatni. Ami a felvételeket illeti, sajnos elég költséges megoldani, hogy minden maximálisan a helyén legyen, a rengeteg hangszer, jó hangzással ráadásul. Inkább abban gondolkodunk, hogy ezt házilag rögzítsük későbben, amennyiben lehetőségünk lesz rá. Ehhez a megoldáshoz azonban pillanatnyilag még több gyakorlati tényező is hiányzik, de dolgozunk azon, hogy a megvalósítás felé vigyük a terveket. Addig is egy kisebb hanghordozóban gondolkodunk, amelyen csak a két gitár hallható. Öt dalt szánunk rá, mindegyik albumkoncepcióról egy-egy fog elhangzani, régóta tervezzük. Van egy koncerthelyszín, a Lilaköd Könyveskávézó, ahol többször megfordulunk koncertre, náluk, illetve, a kávézó alatti kis hangstúdióban fogjuk rögzíteni. Így a közönség ugyanazt az élményt fogja kapni, amit mi koncerten hozunk. Szeretnénk emellett egy videoklipet készíteni az őszies hangvételű Köd című dalunkhoz is, noha, ez is egy régebbi terv. Próbáljuk kihasználni a Youtube és más, az internet adta lehetőségeket, ami ahhoz is jó, hogy esetlegesen a jövőbeli külföldi kapcsolatok is megszülethessenek, illetve, ez már folyamatban van.

_sam0636.jpg

Molnár Áron (fotó: Mester Gábor)


-  Az EP-re visszatérve milyen formátumban gondolkoztok?

- Mindenképpen CD formátumban gondolkodunk, a hagyományos hanghordozókat kedveljük, számunkra ez képes a zenét a megfelelő módon közvetíteni. Továbbá ezeket a CD-ket koncertek után a közönség meg is tudja vásárolni tőlünk, könnyebben terjeszthetjük, valamint személyesebb. Magánkiadásban gondolkodunk és bár, annyi igaz, egy kiadó nyilvánvalóan több helyre tud küldeni belőlük és terjeszteni, akár országunkon kívül, de a trendeknek nem megfelelő produkciónk nem fér bele általánosan profiljukba. Talán a kisebb, független kiadók jöhetnének még számításba, akik hasonló zenékre specializálódtak, de sajnos Magyarországon nem ismerek sok ilyet és nem gondolom, hogy tudnának ezzel mit kezdeni, néhány lemezgyűjtő és érdekesség kedvelőt leszámítva.  

- Említetted, hogy több albumkoncepcióban gondolkoztok. Milyenek ezek?

- Igen, jelenleg több albumkoncepciónk van, amelyek szerkezetét már lényegében kitaláltuk, valamint az elsőkhöz a dalok is megszülettek az összeállításhoz. Aki ismer és követ minket, tudja, hogy a Holdárnyéktáncnak vannak kisebb korszakai, inkább kísérletezései, egymástól olykor lényegét tekintve különböző „lépések”. A kezdeti korszak dalait tennénk rá a tervezett első lemezre, a hosszabb, kibontakozó dalokkal - itt egy finomabb, letisztult, szimmetrikus világot képzelj el, ahol a dalok könnyedebbek, finomabbak, éteriebbek, ugyanakkor még meditatív hatásokat is ki lehet belőlük hallani. A második zenei anyag már sokkal mozgalmasabb, változatosabb, melynek témája a Vándorlás. Az ide készülő dalok, mint például a Kételyek, Változások mezején át, maga a Vándorlások, vagy a Szél legendája már dinamikusabb, gondolatébresztőbb, kevésbé elmélázó. A harmadik lemeztémánk címe Évszakok. A koncerteken is sokszor játszott Tavasz című dalunkat erre tervezzük rátenni természetesen. Emellett van még egy negyedik elképzelésünk, amely egy jóval virtuózabb, progresszívebb anyag lenne, melyben kicsit, amolyan avantgárd irányba mozdulnánk el.

_sam0709.jpg

Laci István (fotó: Mester Gábor)



-  Azt tudom, hogy 2008 nyara óta létezik a Holdárnyéktánc, azonban úgy érzem, hogy ti Istvánnal már régebb óta zenéltek együtt..

- Igen, Istvánt már régóta ismerem, együtt nőttünk fel és a legjobb barátom. Középiskolába is együtt jártunk. Kettőnk közül talán én voltam az, aki céltudatosabb volt bizonyos szempontból, régóta érdekelt a népművészet és a grafika, így nem volt kérdés, hogy egy olyan középiskolát válasszak, amelyben ezt a világot ismerhetem meg jobban. István velem tartott és a középiskolás évek voltak azok, amelyek alatt elkezdtünk közösen zenélni. Volt több formációnk is, amelyben együtt zenéltünk két gitáron. Ez a mostani állapotokra is igaz, mivel a Holdárnyéktánc mellett mindketten több zenekarban is játszunk. István egy rockabilly bandában gitározik Killin’ Candy néven, valamint a Hisztériában, én pedig egy progresszív doom death metal bandát vezetek, az Amarylis-t, újabban pedig a Scivias-ban is gitározom.

-  A Holdárnyéktánc megalakításához mi vezetett?

-  2008-ban alakítottunk egy kis formációt, melynek alapja a középkori és reneszánsz zene volt. Ez az egyedinek számító zenei világ mindig is sokat jelentett számunkra és többször gondolkoztam azon, milyen jó lenne ilyet csinálni. Azonban az igazság az, hogy a komponálás jelentette az igazi örömet nekünk, az átdolgozásokért annyira nem rajongtunk. Így arra jutottunk, hogy az ötleteket továbbvisszük, de saját dalokat írunk és a két gitárra helyezzük a hangsúlyt. Improvizálni kezdtünk és a Holdárnyéktánc tulajdonképpen így született meg. Ketten vagyunk, gyorsan tudunk haladni, a koncerteket és próbákat így könnyen össze tudjuk hozni, csak egymáshoz kell igazodnunk. Folyamatosan komponálunk, noha a magánéletbeli dolgaink sajnos rávetődnek a dalokra, a 2014-es év nem volt annyira termékeny. Az ötletek jönnek maguktól, jó kis összhangzatokra találunk együtt a zenében. Egészen más stílusokban mozgunk, a progresszív műfaj azonban az, ahol találkozunk és egyezünk.


-  Ahogy hallgattam, hallgatom a dalaitokat, folyamatosan azon tűnődöm, hogy ehhez az igazán belülről fakadó zenéhez honnan merítitek az ötleteket?

-  Alapvetően nehéz kérdés, hiszen ez a zene belülről jön. Én nagyon szeretek a természetben lenni, sétálni, így ezek a dalok hű lenyomatai az élménynek, amely akkor ér, ha a városon kívül lehetek. Szeretem a szomorú őszi időt, és ez az impresszió, mély élmény a zenében is megjelenik. Ezek a hangulatok sokat jelentenek számomra. Meditatív, szomorkás belső világgal rendelkezem, de ugyanakkor nem áll tőlem távol a vadság sem. A népzene ugyancsak nagyon fontos inspirációs forrás, legyen szó magyar, lett vagy észt népzenéről. A magyar népzene csodálatos világ, igyekszem ilyen körökben is mozogni, gyakran járok koncertekre, táncházakba, de nem érzem ezt feltétlenül közvetlen inspirációnak mégsem a zenénkhez. Mikor megtalál egy hangulat, ötlet, akkor a kezembe veszem a gitárt, ilyenkor születik egy dal, dallam. István inkább az, aki a jazzes megoldások felé visz el, vagy újabban a flamenco dallamvilága, melyből rajta keresztül ihlet érkezik. Ő sok műfajban mozog, rengeteg hatás éri őt is. Igyekszünk összetett harmóniákat alkalmazni, valamint, úgymond „egyszerűbb” akkordokat nem nagyon használunk. A legtöbb dalunkat úgy írjuk, hogy egy-egy ötlet után összeülünk, találgatunk, improvizálgatunk, így együtt jönnek létre. Ilyen például az Erdő titokzatos tava című dal, amit ketten, közösen írtunk, szinte párbeszédszerűen. Nem tartjuk magunkat feltétlenül meditatív zenekarnak, annak ellenére, hogy ilyen hatásokat is használunk. Egy biztos: nehéz minket beskatulyázni.

- Mindketten aktívan részt vesztek a komponálásban, azonban melyikőtök az, akié a nagyobb szerep?

- A komponálás mindig egy közös produkció. Nem tudok olyan dalt mondani, amit teljesen külön szereztünk volna. Az ötletek azok, amelyek körforgásban tartják a dalok megszületését. Így, mikor alkotunk, mindketten egyenlő mértékben járulunk hozzá ahhoz, hogy egy igazi Holdárnyéktánchoz méltó alkotás születhessen meg.

dscf6063.JPG


- Arra nem gondoltatok, hogy tehetségkutató versenyek segítségével próbáljátok ismertebbé tenni a zenekart?

- Régebben próbálkoztunk, azonban nem igazán szeretjük őket, mert mindig megvan az a célközönség, aminek ezek a versenyek szólnak. Ezekbe a keretekbe mi nem férünk bele. Ide alternatív zenekarokat várnak, akik megfelelően populárisak ahhoz, hogy klubokban, zajongó, tomboló közönség előtt játszanak. Itt sajnos az, hogy évekre visszatekintő tapasztalatod van és mély, lélekre ható zenét játszol, nem számít.

- Említetted azt, hogy jó lenne kijutni külföldre, Miben gondolkoztok?

- Szeretnénk közeli országokba eljutni koncertezni, Ausztriába, Németországba, hiszen ott ezekre a zenékre láthatólag nagyobb igény van. A neofolk és hasonló zenék legnagyobb bázisai, ahol fesztiválokat is rendeznek ezen stílusok rajongóinak részére. Magyarországon ez az irányvonal nem tűnik felfedezettnek. Ezoterikus, spirituális kiadókban is gondolkozunk, egy külföldi kiadó talán nagyobb érdeklődést mutatna a zenénk iránt, nem lenne rossz a számunkra. Azonban a Holdárnyéktánc nehezen beskatulyázható, több műfajban vagyunk érdekeltek, változatosak vagyunk, nehéz kérdés, hogy ki lenne az, aki ezt tudná terjeszteni.

dscf5972.JPG


- Mostanában egyre többször koncerteztek is.

- Igen, szeretünk koncertezni, az utóbbi időben inkább vidéken fordultunk meg, mint a fővárosban. Mindketten Gödöllőn élünk, így először Budapest felé nyitottunk, városunkban kevésszer léptünk fel, inkább az ország más részein fordulunk meg. Igyekszünk nagyobb dolgokra törekedni, nagyobb távlatokban is gondolkodni, különböző helyeken játszani, valamint szeretnénk külföldre is eljutni természetesen. Budapesten is szeretünk játszani, jó tapasztalat mindig, kellemes közönséggel és helyekkel, kávézókkal, teaházakkal, ahova visszavárnak minket. Egyre több kapcsolatot sikerül kiépítenünk, ez nagyon jó érzés, számítanak ránk. Nemrégiben Egerben játszottunk, jártunk már Kaposváron és Szegeden, Sopronban is az előző évben, jó visszajelzéseket kaptunk, ezek a helyek nagyobb mérföldkőnek számítanak a formációnak. Szegeden két klubban játszottunk és kaptunk segítséget plakátokhoz és promóciós munkához is. A demóink terjesztéséhez sok barátunk járul hozzá. A honlapunk folyamatosan frissül, tehát elmondhatjuk azt, hogy szépen haladunk.


-  Milyen egy igazi Holdárnyéktánc koncert?

- Ahogy a közönséget figyeljük, mindenképpen egy megállás és elmerengés a nagy rohanásban egy finom forró tea vagy egy pohár finom bor mellett. Az a jó ezekben a koncertekben kisebb helyszíneken, hogy játszhatunk erősítők nélkül. Úgy gondolom, a zenénk közvetlen és nincs rajta semmilyen effekt, tehát szabad az út mindenki felé, aki szeretne megállni és feltöltődni.

dscf6035.JPG


- Hol hallhatunk bennetek legközelebb?

Jelenleg nem szerveztünk le semmit, a stúdióra készülünk, ebben az évben még Budapesten mindenképpen megfordulunk, de szeretnénk vidéken is, ahogy alakul. Sajnos több helyről hallottam, hogy megszűnt, ahol valamikor játszottunk és szívesen visszatértünk volna. A honlapon mindenesetre továbbra is láthatóak lesznek az új időpontok, az elkövetkező koncertekre várunk mindenkit szeretettel, immáron új, friss dalokkal is.

 

(A képaláírással nem rendelkező képek forrása: Holdárnyéktánc archív)

A bejegyzés trackback címe:

https://zenepont.blog.hu/api/trackback/id/tr17809178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.