Lemezek, beszélgetések és gondolatok a zenéről

Emberek között embernek lenni

Beszélgetés Schäffer Edinával

2015. május 03. - TTrisztan
Komor januári vasárnap délután borult Óbudára. Az utcák üresen várták az estét, a hőmérséklet fagypont alá kúszott. A Flórián tértől nem messze elhelyezkedő McDonald’s étterem harsánysága azonban éles kontrasztban áll a külvilág ólmos szürkeségével. Odabent emberek nyüzsögnek a pénztáraknál, kicsit távolabb egy születésnapi gyerekzsúr utolsó percei folynak. Itt várok Schäffer Edinára, hogy életéről és zenei munkásságáról beszélgessünk kicsit. Kicsit elgondolkodva ülök az egyik asztalnál, mikor pontban a megbeszélt időpontban Edina megérkezik. Megdöbbenve tapasztalom, hogy semmit sem változott azóta, hogy a nevét a nagyközönség megismerte. Egy fiatal, szőke lány, akiről senki nem mondaná meg, hogy 1988 óta több lemez megszületésénél részt vett, turnézott több alkalommal is, és emellett két főiskolán szerzett diplomát. Ugyanezzel az optimizmussal és dinamizmussal Edina elindul, hogy süteményt és kávét hozzon nekem- amihez ragaszkodik, hiába próbálom lebeszélni-, valamint intézkedik, hogy az asztalunkat töröljék le.

10341515_1487863804775989_6145434942393412242_n.jpg

Edina neve és arca azok számára lehet ismerős, akik figyelemmel követték a Neoton Família vargabetűkben gazdag karrierjét. Juhász Marika távozásakor vált a Neoton vokál szerves részévé, majd a zenekar kettéválása után három évig az Éva-Neotonban énekelt, szólószerephez is jutva egy-egy lemezen. A zenekar megszűnése után Vincze Lillának háttérénekelt, majd visszavonult egy időre a zenei életből. Nemrégiben azonban újra aktív, többek között a youtube-on láthatjuk, hallhatjuk őt. 
- Hogyan indultál el a zenéhez vezető úton?
- Annak idején zenei általános iskolába jártam Pesterzsébeten, itt is, mint minden hasonló intézményben, választani kellett egy hangszert. Én eredetileg zongorázni szerettem volna, de erre sajnos nem volt lehetőségünk, így választottam a hegedűt Cili néni, a zenetanár javaslatára. Szerettem ebbe az iskolába járni, mivel itt egy nagyon pezsgő zenei életnek lehettem a részese. Emellett néptáncoltam is, amelyet ugyancsak nagyon szeretettem. Nyaranta táborokba jártunk, a tanév alatt pedig több zenei versenyen indultam el. Ezeken a versenyeken több alkalommal értem el helyezést, emellett játszottam zenekarokban is. 
A hegedűvel kicsit ellentmondásos viszonyom volt ekkoriban, úgy éreztem, hogy van tehetségem hozzá, de nem mindig volt kedvem gyakorolni. 
Nyertem a zenei versenyeket, zenekarokban játszottam a zeneiskolában, úgy érzem, tehetségem volt hozzá, de volt, hogy megharcoltam a hangszerrel. Zenekarokban is játszottam, zenei táborokba jártam. Szép idő voltak ezek. Amikor a XIII. kerületi zeneiskolába átkerültem, és megnyertem a kerületi zenei versenyt, az általános iskola igazgatónője behívatott az irodájába, és teljesen meg volt döbbenve a tehetségem miatt. 
1441364_1422666624629041_680173951_n.jpg
- Hogyan kerültél kapcsolatba a Neoton Famíliával?
- Annak idején semmi közöm nem volt a diszkóhoz, nem is szerettem. Alternatív zenekarban játszottam a középiskola alatt és KFT-t hallgattam. Őket a mai napig is nagyon szeretem. A zenekarunkat C’est La Vie-nek hívták, ekkor még nem énekeltem, hanem hegedültem. Ritmikája nagyon hasonlított ahhoz, amit Sting csinált a nyolcvanas években. Emlékszem, sokat próbáltunk. Szerettem a klasszikus zenét is, így templomokban is játszottam elég sokszor, már később, a Neoton idején is. Volt, hogy kimentem utcazenélni a Vörösmarty térre is. Akkoriban Baracs János, a Neoton Família basszusgitárosa velünk szemben lakott, és egy közös ismerős által találkoztunk. Abban az időben filmzeneszerző szerettem volna lenni, és a Zeneakadémiára készültem zeneszerzés szakra. Öcsiékhez gyakran jártam fel ezek után, hogy újabb filmzenéket másoljak le kazettára. Volt, amikor zenéltünk is, és őt megdöbbentette, hogy lehet egy fiatal lány ennyire muzikális. Előfordult az is, hogy bizonyos dolgokat, szólamokat leírtam neki hallás után, köszönhetően a többéves szolfézsoktatásnak. 
- Akkor mondhatjuk, hogy Öcsi által kerültél a zenekarba?
- Egyszer felszaladtam hozzájuk, emlékszem, elég zsúfolt napom volt, szinte azonnal  hazafelé indultam. Ekkor az ajtóban kérdezte meg Öcsi, hogy tudok-e énekelni? Ekkor volt az, amikor Juhász Marika már készült kiválni a zenekarból. Erre azt válaszoltam, hogy nem tudom, mivel előtte sohasem énekeltem popzenét. Népdalokat igen, mivel százat kellett megtanulnom a Zeneakadémiára a felvételihez. Baracs János azonban nem tágított, és azt is megkérdezte, hogy lenne-e kedvem énekelni a Neotonban. A tizennyolc évesek lázadásával természetesen rávágtam, hogy igen. Utólag visszagondolva ezt dacból mondhattam, hiszen abba, hogy milyen lehet egy diszkócsapatban énekelni, bele sem gondoltam.
- Ekkor lettél a csapat tagja?
- Nem, mert ezután fél évig nem történt semmi, piszkáltam is az Öcsit érte, hogy mi a helyzet, de többet ő sem tudott mondani. Közben készültem a felvételi vizsgára, amelyen végül is a gyakorlaton estem ki a zongoratanulásom hiánya miatt. Emellett fél évig dolgoztam a Magyar Rádióban is zenei forgatóként az érettségi után. Utcazenélni továbbra is kijártam, templomi miséken hegedültem. Azonban egyik nap meghallgatásra hívtak Törökbálintra a P. stúdióba, ahol az egész zenekar előtt kellett bizonyítanom. Sikerült, bekerültem. Erdős Péter azonban azt mondta, hogy ha nem gond, legyek szőke, mivel a három szőke lány, mint színpadkép, remekül mutatna. Ezzel nem volt semmi gondom, mivel külsőségnek tartottam. Belül viszont ugyanaz maradhattam.
r-3298192-1324744528_jpeg.jpg
- Milyennek látod ezt a két évet?
- Alapvetően azt kell mondanom, hogy ekkor már érződött a szakadás gondolata a csapatban, gondolok itt arra a feszültségre, amely Pásztor Laci és Erdős Péter közötti már megvolt. Emellett ezt az időszakot úgy a legjobb elképzelni, mint egy zenei műhelyt. A zenekar a saját és Éva lemezei mellett dolgozott Zoltán Erikával is. Több turnénk volt, nyáron ott voltak a Neoton-táborok. Az 1989-es lemezen már volt szólódalunk Lukács Erzsikével. Ez volt a Na, gyere. Erdős Péter hihetetlen precíz ember volt, le volt írva, hogy ki mikor mit csinál, és ezt betartatta a csapattagokkal is. Emlékszem, egyszer egy próbáról elkéstem, és az ő ledorongolásának köszönhetően tanultam meg, hogy mindig és mindenhol pontos legyek. 
- Ekkor jött a képbe a Bon-Bon Girls formáció is?
- Péter és a csapat javaslatára ekkoriban körvonalazódott egy ötlet, hogy Lukács Erzsivel csináljunk egy duót, mely mögött a zenekari műhely állt volna, de Erzsike ekkor már a szólókarrier felé kacsintgatott. Zavaros idők voltak ezek. Ekkoriban vetette fel Péter, hogy csináljak egy szólólemezt, mint a zenei munkaközösség része, de erre sem került sor, mivel már érezhető volt, hogy a vihar kitörőben van. Abszolút elfogadtam ezeket a dolgokat, mivel nekem ezek a dolgok nem voltak fontosak. 1990 elején Péter meghalt, amely nagyon megviselt mindenkit és a zenekar két részre szakadt. Az új dalok ekkor már készültek, és megalakult az Éva-Neoton formáció új tagokkal, mert Pásztor Laci, Jakab Gyuri és Bardóczy Gyula helyére találni kellett zenészeket.
eva_neoton_edentol_keletre_469893_61187.jpg
- Ez nagyon más volt, mint a Neoton Família?
- Igen, a nagy zenei műhely helyett egy más érdekcsoportban találtuk magunkat. Részvényesei és munkatársai lettünk az Éva Neoton Kft.-nek, melynek vezetését Fenyő János vette át. Ő teljesen másként csinálta az egészet, mint Erdős Péter. A zenekarral folytattuk a turnézást, felvettünk négy lemezt saját dalokkal 1990 és 1991 között, amelyeken már nekem is jutott szólófeladat. Ez volt a Táncolnék veled, melyet az Édentől Keletre című albumon hallható. 1992-ben Éva még felvette az ABBA-dalokat magyarul, majd az 1992-es Minden megoldás érdekel című új szólólemezen már nem énekelt szólót egy dalon kívül. Itt már a frontvonalban találtam magam.
- Lehetett volna ez egy előretörési kísérlet?
- Úgy gondolom, hogy nem. Ekkoriban már elég szétzilált állapotok voltak a zenekaron belül. Éva kiköltözött Skóciába, Amikor felvettük a Boney M. Magyarul című albumot, én már azt éreztem, hogy változik az életem, így ennek promóciójában már nem vettem részt. Kívül kerültem a körön, mivel ez már egy teljesen más érdekszféra volt. Azonban ezzel sem volt semmi baj. Úgy gondolom, ha az élet ad egy lehetőséget a változásra és továbblépésre, azt meg kell ragadni. Ekkoriban már mást szerettem volna csinálni, így érdeklődésem a család felé fordult. 
- Ez volt az az időszak, mikor kívül kerültél a magyar zeneiparon?
- Kezdetben nem, mivel ekkoriban kerültem kapcsolatba Vincze Lillával, A Mély Kék lemezen vokáloztam is. Közben elvégeztem a Közgazdasági Főiskolát, emellett párhuzamosan multinacionális cégeknél kezdtem el dolgozni. Először egy osztrák minőségi fehérneműket importáló cég üzletkötője lettem, a munkában enyém volt Kelet-Magyarország. Szerződéseket kötöttem, céges autóval utaztam. Szerettem nagyon. Közben már az anyaság is megtalált, a kilencvenes évek második felében megszületett a fiam, majd a két lányom. Volt, hogy komoly tárgyalásokon egyetlen nőként én képviseltem a munkahelyem többmilliós üzleteket kötve. Az volt a jó ebben az időszakban, hogy az intuíciómat sikerült egy olyan szinte fejleszteni, amely segített abban, hogy üzleti tárgyalások alkalmával a különböző emberekhez különböző módon viszonyuljak. 
1800261_1532715643624138_7946841307073106180_n.jpg
- A Neoton Família búcsúkoncertje 1998-ban volt a Budapesti Sportcsarnokban. Sokan hiányoltak téged. Mi volt az oka annak, hogy nem láthatott téged a közönség?
- Akkoriban született meg a fiam, így az életem az anyaságról szólt. A koncertről csak később értesültem ismerősök által, mégis kicsit rosszul esett, hogy nem hívtak, de nem sértődtem meg. 
- Még egy szó erejéig térjünk vissza a Neotonhoz. Napjainkban a zenekar egykori frontvonala több éve járja az országot Neoton Família Sztárjai néven. Ha Éváék úgy döntenének, hogy megkérdeznének, hogy dolgoznál-e velük a vokálban, mit válaszolnál?
- Ennek ma már nincs aktualitása, mivel egy bejáratott, profi csapatról van szó, ahol minden a helyén van. Több éve ismét kapcsolatban vagyunk egymással, és nem merült fel, hogy esetleg nekem ott lenne a helyem. 
- Lillához hogyan találtál vissza?
- Abban az időszakban, mikor nem zenéltem aktívan, jártam énekórákra, először Oláh Sándorhoz, majd, miután Lilla elindította az iskoláját, hozzá. Lillát nagyon kedvelem és tisztelem, mint tanárt és embert. Ő egy nagyszerű ember, csodálatos dolgokat sugároz ki magából, a világot egyedi színekben látja. Igazi egyéniség. Nagyon szeretem az igazi egyéniségeket, mivel ők különleges emberek. Ahelyett, hogy beleolvadnának a világba, lángoszlopként emelkednek ki, jó dolgokat sugározva magukból a külvilág felé. Lillával egyébként lehet vitatkozni, nem erőlteti rám az ő gondolkodásmódját, felfogását. Emellett Magyarország legjobb hangja, és nem csak szerintem.
10857928_938852126126144_752221876806067742_n.jpg
- Ha már Lillánál tartunk, nemrégiben készítettél egy Júlia-feldolgozást...
- Igazából nem az én ötletem volt. Sipos Kinga barátnőm kért meg, hogy születésnapi ajándékként énekeljem el neki a dalt. Először húzódoztam, nem akartam, mivel egy elég nehéz dalnak tartom, amelyben kevés helyen lehet levegőt venni. A gyerekeimből kiindulva abban reménykedtem, hogy Kinga elfelejti. Ez volt novemberben. Februárban újra felhozta a témát, így megcsináltuk Landek Zolival a dalt. Ő négy változatot készített el a dalból, melyből az utolsót vettük fel, mert nagyon más volt, mint az eddigiek. Kingának annyira tetszett, hogy rábeszélt, hogy csináljunk belőle videoklipet. Ez már a youtube-ra is felkerült. Mikor Lilla először hallotta, nevetésben tört ki,és kért belőle egy példányt.
- Mostanában egyre több helyen hallhatunk-láthatunk téged. Milyen terveid vannak a jövőre?
- Szeretném, ha a klubom találna egy helyet, ahol együtt lehetünk. Szeretnék saját dalokat, talán egy nagylemezt is. A kezdő lépéseket már megtettem. Úgy gondolom, sok gyönyörű dal van, amelyeket én is szeretek és felénekeltem, de az lenne a legjobb, ha ezek saját dalok lennének. Már most írok dalszövegeket és verseket. Stílusilag még nem tudok erre mit mondani, de nagyon szeretném, ha sokszínű lenne; olyan, mint én. Mindenképpen dallamos zenében gondolkozom, de a mai popzene nyelvétől kicsit eltérő módon. 
Alapvetően alternatív embernek tartom magam, jó lenne ilyen irányvonalból megközelíteni ezeket a dalokat. Ugyanakkor nem szeretem a skatulyákat. Ebben a nagy példaképem Sting, aki ezernyi stílusban írja és énekli a dalait, ugyanakkor, ha valaki meghall ezek közül egyet a rádióban, rögtön tudja, hogy kiről van szó. A munkálatokban segítségemre van Landek Zoli, ő egyébként mindig megérzi azt a hangulatot, amire nekem szükségem van.  
10704026_1566864053542630_1968679675587048394_n.jpg
- Kiket hallgatsz szívesen?
- Sting emberileg és zeneileg is nagy szerelem. Az a fajta emberség, amit ő közvetít, nagyon tetszik. Emellett rengeteg stílusban mozog, otthonosan. Szerintem nem a stílus a dolgok nyitja, hanem az ember az, aki összetartja a dalok kohézióját. Peter Gabriel a másik nagy kedvenc, nagyon szerettem volna elmenni annak idején a Human Rights -os fellépésére 1988-ban. Lara Fabiant ugyancsak szeretem az alázata és tehetsége miatt, míg Beyonce is nagyszerű, mivel ízig-vérig vállalja azt, hogy nő. Madonna ugyancsak nagy ikon. Aztán ott van a 30 Seconds To Mars...hihetetlen lendületesek és brutálisak. Magyarok közül Balázs Fecó dalai érintenek meg a legjobban, ezeket énekelni is nagyon szeretem. A KFT-t már említettem, minden dalukat kívülről fújom. Demjén Ferenc is minőséget képvisel és emellett ezerarcú, egyik pillanatban még vele sírsz, aztán pedig kineveted az egész világot. Diana Krallt is sokat hallgatom, karácsonykor csak ő ment otthon. 
- Említetted az értékeket, a példaképeket. Mennyire fontos számodra, hogy egyéniség legyél?
- Nagyon fontos az emberség és az empátia, hiszen ettől válunk igazi emberekké, és ezeknek a segítségével tehetünk hozzá a világhoz. Fontos a gondolat is, amelyet magunkban megfogalmazunk, hiszen ebből teremtjük meg a csodát. Nemrégiben a kisebbik lányom szeretett volna egy különleges babát karácsonyra. Ne Barbie babára gondolj, hanem egy nagyon aranyos, tényleg konstruktív játékra. A gyártó már nem gyártotta a babát, de a kedvünkért összerakatott egyet. Csodálatos élmény volt neki is, nekem is. A gyerekeimnek mindig azt tanítom, hogy mindig gondoljanak a dolgok mögé, hiszen csak így láthatják meg az igazi értékeket. Egy gondolatból csoda születik. 
- Milyen embernek látod magad?
- Alapvetően kedves és barátságos, de szigorú és következetes. A pontosság nálam alapérték. Sokat viccelődök és bohóckodok a gyerekekkel az iskolában, igyekszem őket partnerként kezelni, hiszen így sokkal több minden elérhető velük. Ha azonban a határokat feszegetik, akkor arra lépni szoktam. A szabályokat mindig előre tisztázom. Mindamellett szeretek tanítani, talán jó tanár is vagyok, de ezt én nem tudom megítélni. 
10296434_1479759812253055_850221138016965973_o.jpg
- Emellett breaktáncolsz is...
- Sajnos, ezt most csak múlt időben mondhatom, mert nagyon nincs rá időm. Emiatt kicsit szomorú is vagyok, de ha tehetem az iskolai oktatásba ezt igyekszem bevinni, főleg, ha testnevelés órát kell tartanom. Ilyenkor szoktam nekik egy kis breaket tanítani. Alapvetően nagyon ügyesek, azonban az furcsa, hogy a saját testük koordinálása gondot okoz. Erre oda kell figyelni. Véleményem szerint ha örömmel mozgunk, akkor az sokkal többet ér, mintha kényszerből tesszük. 
- Mit csinálsz a mindennapokban?
- Nem nézek televíziót egyáltalán, bevallom őszintén, nem is hiányzik. Kevés időm van,magamra, hiszen ott vannak a lányok. Ha mégis sikerül találnom, akkor szeretek gondolkodni, meditálni, illetve szívesen tornázom is. Nyáron jó időben a Margitszigetre szoktam járni futni. Igyekszem, hogy olvassak angolul, mert ez a legjobb módja annak, hogy szinten tartsam a nyelvtudásom. Alapvetően mindig csinálok valamit, nincs olyan perc, amikor unatkoznék. Már említettem, hogy a break is nagy szerelem számomra, remélem, hamarosan sikerül újrakezdenem. Többek között azért is szeretem, hogy lemehetek a földre és a magam módján kereshetem a kapcsolatot ég és föld között. Ez pedig ideális alkalom, hogy megkeressük a kettő között a kapcsolatot úgy, hogy ezáltal híddá válunk.
823551_1482125428683160_5085698304957356912_o.jpg
- Ez egy elég spirituális megközelítése a világnak.
- Spirituális embernek látom magam. Már a Neoton előtt is érdekelt, mi van a dolgok mögött, talán emiatt volt az, hogy elengedtem azokat a dolgokat, amikért harcolnom kellett volna. Ma már tudom, hogy nem akkor és ott volt az ideje. Most, ahogy visszagondolok az elmúlt évekre, láthatom azt, hogy nekem a zenével kell kezdenem valamit. A kis kitérők ellenére nyílegyenesen vezetett előre ez az út. Nekem ezen az ösvényen kell újra és újra elindulnom és továbbmennem. Amikor hegedültem, akkor éreztem dolgokat, azt az üzenetet, hogy egy csatorna vagyok ég és föld között, akinek a feladata az, hogy közvetítsen. A tanításban is azt látom, hogy ahhoz, hogy teljesek legyünk, tanulni is kell. Sokat tanulok a saját gyerekeimtől, az iskolában, Lillától. Hiszek abban, hogy a megérzéseink azok, amelyek segítenek abban, hogyan döntsünk egy bizonyos helyzetben. A leckék is fontosak, amelyeket az élettől kapunk. A kudarcok arra jók, hogy láttassák, mi az, amit máshogy kell csinálnunk. A sikerek viszont azok a visszajelzések, amelyek mutatják, hogy minden jó irányba tart. Az út a fontos, és nem a külsőségek. Törekszem arra, hogy a legjobbat hozzam ki magamból és ezt tudjam adni az embereknek. A klubot ezért tartom jó ötletnek. Ez egy nagyszerű lehetőség lenne arra nézve, hogy egymást szeressük és elfelejtsük a mindennapokat. Adni és kapni. Ebben azt hiszem, minden benne van.

        

    A bejegyzés trackback címe:

    https://zenepont.blog.hu/api/trackback/id/tr47427660

    Kommentek:

    A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

    Nincsenek hozzászólások.